Születésünkkor szinte mindannyiunkban szunnyadnak – igaz eltérő, különböző – képességek valamire, valamiben való tehetség. Ez a tehetség azonban a környezettől függően tud kibontakozni s tudja az egyént, s rajta keresztül az össztársadalmat boldogítani. Egy ország jóléte nagymértékben függ tagjai képességétől és attól, hogy hogyan tud élni ezekkel a képességekkel.

A hazánk egyes társadalmi rétegeiben, a cigány népességben előforduló súlyos szegénység és munkanélküliség meglehetősen nagy társadalmi problémát jelent.  Az egyedüli megoldási lehetőség az oktatásban és a társadalmi beilleszkedés szorgalmazásában rejlik. Ennek legfontosabb mozgatója a már általános iskolában biztosított megfelelő integrált közoktatás. A hátrányos helyzetű, tanulásban leszakadt gyerekek iskolán belüli problémája, lemaradásuk kompenzálása csak az oktatás gyökeres megváltoztatásával, reformjával érhető el.

A H2O projekt arra hivatott, hogy minél szélesebb körben elterjesszen egy olyan tanítási-nevelési módszert, mely minden társadalmi csoport gyermekei számára megfelel és elősegíti a különböző szocializációs, kulturális háttérrel rendelkező gyermekek együttműködési készségét. Programunk olyan speciális kooperatív csoportmunkán és differenciált tanulásszervezésen alapuló tanítási eljárás, amely lehetővé teszi a tanárok számára a magas szintű pedagógiai munkát olyan osztályokban, ahol a tanulók közötti tudásbeli különbség és kifejezőkészség tág határok között mozog. Olyan módszereket alkalmazunk, amelyek a feladatok sokféleségén keresztül biztosítják a leszakadók felzárkóztatását, minden tanulót sikerélményhez juttatnak, és kreatív gondolkodásra késztetnek. Programjaink az optimális tanulás és fejlődés lehetőségeit a kognitív, metakognitív, szocio-emocionális területeken is megteremtik. Az iskolai munka célja a tanulók közötti különbségek mérséklése, és annak biztosítása, hogy mindenki jusson el a saját adottságainak, motiváltságának és céljainak megfelelő legmagasabb szintre. Az iskola a differenciált, az önmagához mért teljesítményfejlesztést, az eltérő tanulási stílus és tempó figyelembevételét, a sokoldalú szociális kontaktus fejlesztését, a tolerancia erősítését feltételezi. A módszer fontos részét képezi az iskola és a szülők közötti szoros együttműködés, mely tanórai párbeszédek alkalmával valósul meg.

Társadalmi kérdésnek tekintjük, hogy segítünk-e felfedezni, kibontakozni és hatóerővé válni azokat a képességeket, amelyek tagjainkban fiatal korukban szunnyadnak. Sikerül-e bennük felkelteni az alkotás örömét, a kitartó munka szorgalmát, és a ma már nélkülözhetetlen kooperativitást.

A projektben résztvevők szeretnék, ha minél több gyermek találná meg lehetőségeit, s érne el harmóniát árasztó teljesítményeket. Ezért a projekt részt vállal évente két hátrányos helyzetű iskola felzárkóztatásában, tanári karának átképzésében, hogy a hátrányból előnyt kovácsoljunk.

Rácz Tünde Fatima

projektvezető